Budapest Science Meetup - Március

Ezekkel az előadásokkal várunk titeket a márciusi meetup-on, az MTA Könyvtár földszintjén lévő Vasarely-teremben:

http://photos4.meetupstatic.com/photos/event/6/b/a/2/600_447567554.jpeg

Denevérek és vírusok – a következő világméretű járvány forrásai?

Kemenesi Gábor - Pécsi Tudományegyetem, Szentágothai János Kutatóközpont

A denevérek (Chiroptera) világméretű elterjedésükkel, amely az Antarktisz kivételével magában foglalja az összes kontinenst, jócskán megelőzték az emberiséget. Ennek egyik oka a hosszú evolúciós múltjuk, amely jelenlegi ismereteink szerint 50-55 millió éve kezdődött, továbbá az olyan speciális képességeik, mint a repülés és az echolokáció, melyek az emlősállatok között egyedül ennél az élőlénycsoportnál alakultak ki. Napjainkban több mint 1250 denevérfajt jegyeznek világszerte és az újonnan azonosított taxonok száma is egyre nő. Evolúciós múltjukból adódóan természetes, hogy számos egyéb élőlénycsoport is igen szoros koevolúciót mutat velük, mint például a denevérlegyek, melyek kizárólag denevérek ektoparazitái, vagy a különféle vírusok. Az elmúlt évtizedekben regisztrált különféle járványok során egyre több alkalommal merült fel a denevérek lehetséges szerepe, mint a megbetegedéseket okozó vírusok természetes gazdái. Jó példa erre a 2002-2003-as évek SARS járványa, melynek egyértelműen azonosított forrásainak a Kínában élő patkósorrú denevérek bizonyultak. A közelmúltból említhető továbbá a nyugat-afrikai Ebola járvány, melynek lehetséges forrásaként szintén denevérek kerültek szóba. Számos egyéb példa mellett kijelenthető, hogy olyan komplex evolúciós kapcsolatok tárhatóak fel a denevérek és különféle vírusaik között, melyek tudományos és közegészségügyi jelentősége is igen komoly. A Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjában folytatott kutatások éppen az ilyen kapcsolatok komplex vizsgálatát célozzák. Kutatásaink a modern molekuláris biológia eszköztárát és a hagyományos virológia jól bevált módszereit együttesen alkalmazva kívánja feltárni számos, denevérekben azonosított víruscsoport humán- és állategészségügyi kockázatát, valamint megismerni azok evolúciós leszármazási kapcsolatait.

Genomszerkesztés a CRISPR/Cas9 rendszerrel

Tálas András és Kulcsár Péter - MTA TTK, Enzimológia Intézet

Az elmúlt évtizedben számos kutatás foglalkozott genommódosításra alkalmas módszerek fejlesztésével, azonban négy évvel ezelőtt a CRISPR/Cas9 rendszer alapjaiban forradalmasította a genomszerkesztést, amely belátható közelségbe hozta a génsebészet használatának lehetőségét a humán gyógyászatban. A Cas9 fehérje egy „programozható” RNS molekula segítségével képes a DNS egy adott szakaszának felismerésére és hasítására. Ezzel a rendszerrel korábbi módszerekhez képest, sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudjuk sejtvonalakban vagy akár modellállatokban gének funkcióit vizsgálni, vagy betegség modelleket létrehozni gének kiütésével, bevitelével illetve ezek szabályozásával. Azonban a CRISPR/Cas9 rendszernek is vannak hátrányai, amelyek vizsgálatával és megoldásával foglalkozik kutatócsoportunk is.

Új ablak a világegyetemre: gravitációs hullámok

Raffai Péter - ELTE TTK, Atomfizikai Tanszék

Albert Einstein egy pontosan 100 éve közölt publikációjában mutatott rá elméleti úton a gravitációs hullámok létezésére és tulajdonságaira. Jóllehet a hullámok létezése közvetett bizonyítékokkal már az elmúlt évtizedekben igazolást nyert, a közvetlen észlelés csak 100 év technológiai fejlődése nyomán, tavaly valósulhatott meg. 2015. szeptember 14-én az Egyesült Államok Hanford és Livingston városai mellett megépült LIGO gravitációshullám-detektorok két, egymással összeolvadó fekete lyuk gravitációs hullámait észlelték. Az észlelés nem csak Einstein jóslatának közvetlen bizonyítéka, de egy feketelyuk-kettősrendszer első megfigyelése, és a gravitációshullám-detektorok működőképességének sikeres demonstrációja is. Az észlelés a csillagászat új ágának megszületését jelenti: a világegyetem immár gravitációs hullámokon keresztül is megfigyelhető. A közeljövőben várható további észlelések már ismert forrásokról nyújtanak majd más módon ki nem nyerhető, új információkat, a gravitációshullám-detektorok működése pedig további, még ismeretlen források felfedezésének lehetőségét is magában rejti.