Novemberi Budapest Science Meetup

A novemberi Science Meetupon három változatos témájú előadással várunk titeket. Kiderül majd, hogy mi köze az idegsejtek szinkronizálódásának az ingaórákhoz, megnézzük mit tanulhatunk a 17 millió évvel ezelőtti ipolytarnóci vulkánkitörés rekonstruálásával, végül pedig arról hallunk majd, hogyan segített egy magyar kutató egy holdszonda műszerének fejlesztésében.

Részletes program:

Mi a közös az ingaórákban és az idegsejtekben?

Hangya Balázs, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) Rendszer-neurobiológia kutatócsoport

A 17. században Christiaan Huygens felfedezte, hogy ha egy deszkára felakaszt két ingaórát, azok mozgása előbb-utóbb összehangolódik. A háttérben álló mechanizmust azóta Huygens-féle szinkronizációnak nevezik, és fizikusok sora foglalkozott a jelenség hátterében álló differenciálegyenletek leírásával. Kísérleteink során azt találtuk, hogy idegsejtek is képesek hasonló összehangolódásra, ami a memória-folyamatok szabályozásában is fontos lehet.

Ipolytarnóc: a "lábnyomos" lelőhelyet megőrző, 17,2 millió évvel ezelőtti robbanásos vulkánkitörés rekonstrukciója

Karátson Dávid - ELTE TTK Természetföldrajzi tanszék

A Ipolytarnóci lelőhelyet elpusztító, egyben megőrző miocén kori vulkánkitörést OTKA-kutatásunk során eseményszinten is rekonstruálni tudtuk. A jelentősen leerodálódott, mégis Egertől Ipolytarnócig nyomozható rétegek elemzése alapján – melyeket nemzetközi példákkal is egybevetettünk – a heves, robbanásos kitörés igen nagy területet érintett. Már első fázisai drasztikus hatást gyakoroltak az ökoszisztémára.

Ipolytarnócnál, amely egy sekélytengeri árapályövvel összefogazódó szárazföldi (folyóártéri) környezet volt, a kezdeti lökéshullám kidöntötte vagy magával vonszolta a fákat, és a rákövetkező nedves hamuhullással együtt 20-25 cm vékony tufával borította be az élőhelyet. Erre némi szünet után horzsakőszórás és több tíz méter vastag ignimbritet lerakó piroklaszt-árak következtek. Ugyanakkor a kitörés viszonylag kis hőmérsékletű lehetett, aminek alapján azt feltételezzük, hogy csontvázak, csontmaradványok talán azért nem őrződtek meg, mert az állatok el tudtak menekülni.

Holdkutatás Japánban!

Pál Bernadett - CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet

A Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával 3 hónapot tölthettem Japánban a Tokiói Egyetemen vendégkutatóként. Napjaink egyik legaktívabban kutatott égitestje állandó kísérőnk, a Hold, amihez a következő években számos küldetést terveznek indítani. Többek között új japán holdkutató szonda is célbaveszi a Holdat, ami felszín alá hatoló radarjának segítségével például vízjeget fog keresni.

A három hónap alatt ennek a missziónak a fejlesztésébe kapcsolódhattam bele. Előadásomban a kint elvégzett munka mellett a japán kutatói életről is fogok mesélni, illetve arról, mégis milyen csillagászati kutatást lehet végezni a Fuji krátereiben.